Először is szögezzük le, ahogy változunk mi magunk is, úgy változnak a körülöttünk lévő emberek is, olykor cserélődnek. Van, hogy lemorzsolódnak, de mindez okkal történik. Ha visszagondolok akárcsak 5 évvel korábbra, óriási baráti kör, hatalmas bulik és totális személytelenség. Hiszen a nagy baráti körben is meg volt mindenkinek a saját klikkje, a saját szerepe olykor pedig érdeke. 

Sajnos ez egy olyan világ, ahol, ha valaki olyan beállítottságú az érdekei számára mindenek felett vannak. Mára eljutottam addig, hogy semmilyen nagy társasághoz nem akarok tartozni és nem is akarok bárkit beengedni az életembe.Egyszerűen nincs haver-felvétel. 

Nincs sok barátom, viszont mellettük tűzön-vízen átmegyek és ők is értem. Nem vagyunk ugyanolyanok, teljesen mások vagyunk mind. Viszont közös az értékrendünk, tiszteljük egymást és a barátságunkat. Nem tudunk sülve-főve együtt lenni, de valószínűleg ez teljesen érthető, hiszen mindenki éli közben a saját hétköznapjait.

Talán a legfontosabb, hogy önmagadat ismerd, ha tudod, hogy mire vágysz, mit vársz el a barátaidtól, akkor legyél annyira felnőtt, hogy mondd ki. A legjárhatóbb út az, ha problémánk van, hogy megoldást keresünk rá. Gondold végig hányszor volt már olyan az életedben, hogy egy apró félreértés miatt akár hónapokig vagy évekig likvidáltál számodra fontos embereket az életedből? Én többször is beleestem ebbe a hibába.

Azok, akiket barátainknak hívunk nagy mértékben meghatározzák az életünket és természetesen mi is az övékét.Értékeljük őket, amikor tudunk szánjunk rájuk időt és ápoljuk a kapcsolatot, mert csak akkor tudjuk meg, hogy mit jelentett igazán számunkra, amikor már véget ér. Amikor hiányozni kezdenek olyan dolgok, amik egykor teljesen magától értetődőek voltak, egy telefon, egy üzenet, egy csajos randi, egy ölelés, egy szó.

Hogy miért nincs haver-felvétel? Egyszerű az ok, nincs szükségem olyan emberekre, akikkel nem egy az irány. Olyanokra meg pláne nincs, akik lehúznak, a neked úgy se sikerülne semmi energiavámpírokra gondolok. Ha nem hisz bennem, akkor miért akarna bárki is az életem része lenni? Ugye milyen abszurd! 

Szerencsés vagyok, mert, akik körülvesznek elfogadnak így, ahogy vagyok. Néha kicsit feje tetejére állítom a saját világom, ők ebben is támogatnak, mert hisznek bennem.

Most egy picit gondolkodj el, hány olyan kört futsz barátoknak nevezett emberek után, akik figyelemre sem méltatnak, vagy meghallgatnak ugyan, de a fejükre van írva az unalom, vagy ami még ennél is rosszabb a közöny. Az ilyen kapcsolataidat minél előbb száműznöd kellene az életedből. Hidd el végre, hogy a kevesebb ez esetben sokkal több!

Szeretettel ölellek, 

Ancsi