Elkezdődött hivatalosan is az Advent, a várakozás időszaka. Ahogy a gyertyákat gyújtjuk hétről hétre, közelebb visz remélhetőleg érzelmileg is ahhoz, amit a Karácsony jelent, vagy jelentenie kellene. Nézzük csak sorban, hit, remény, öröm, szeretet.  

Ez a várakozás könnyed, szép időszak, de egész életünkben csak várunk, nem mindig könnyed dolgokra. Vannak egész nehéz várakozások, például az egyedülálló párra vár, a gyermektelen gyermekáldásra, a beteg gyógyulásra, a gyászoló vigasztalódásra. De ha egészen rendben van az életünk is mindig akarunk valami jobbat, szebbet, többet, mert erre vagyunk programozva, nagyon kevesen vagyunk elégedettek. 

A világban óriási a káosz, háború, gazdasági válság, a forint értéke egyre rosszabb, természetesen ezek hatással vannak a mindennapjainkra, de nem kellene így legyen, mert a nagy egészet a sok kicsi teszi össze. Folyamatosan szorongunk a jövőn, ami valljuk be még elég borúsnak látszik. De vajon mit tehetünk mi érte? Többek közt feltehetjük a következő kérdéseket magunknak, akár a gyertyák jelentésének sorrendjében. Van-e hitünk? Mindegy, hogy a templom falain belül, mindegy milyen vallás szerint vagy mindegy kihez szól az imádságunk, de hiszünk-e  akár magunkban? Hogy nagyon sok múlik a hitünkön, hogy pillanatokon múlik, hogy éppen elhisszük-e bármire képesek vagyunk. Reménykedünk-e még? A mondás szerint a remény hal meg utoljára. De ugye a racionális embernek nem kenyere ez. Hiszen ez érzelmi dolog, de lehetőséget adunk annak, hogy elképzeljük miként lehetne jobb. 

Öröm. Ízlelgesd a szót. Gondold végig te mikor örültél utoljára úgy igazán. Először is rakjuk tisztába az öröm nem állandó, ez az érzés pillanatokra villan fel, de ezekből a pillanatokból tudunk táplálkozni a nehéz napokon. A gyermeki örömnél nincs tisztább, nagyszerűbb. Pár hete, ahogy leesett az első hó (minimális volt, de arra, hogy ovi, suli előtt játszanak benne tökéletes.) a gyerekeim nettó 6 perc alatt voltak kint felöltözve a hóban a szemkinyitástól számítva. Az a negyed óra játék nekik akkora öröm volt, hogy még most is felidézik egymás közt. Ne nagy dolgokat keressük, lássuk meg a hétköznapok csodáit, engem már a kedves eladók is feldobnak. Az is apró öröm volt, amikor a kislányom levelét olvastam, amit a Mikulásnak írt, igen Ő írta a saját kis kezeivel. Csoda dolgok ezek.

Szeretet. Könnyű dolgom van, mert ez nekem alap, ebben nőttem fel. Szeretve vagyok, szeretettel neveljük a gyermekeinket, szeret a férjem és én is őt. De ez nem mindenkinek alap, vannak, akik annyi mindent megtesznek, azért, hogy szeressék őket. És mit kapnak cserébe, olykor semmit, vagy rosszabbat, bántást lelkileg. Ha neked ebben van részed, akkor gyorsan kezd el keresni kik azok körülötted akik szeretettel vannak feléd és kezd el értékelni őket, akik bántanak vagy nem értékelnek eléggé azokat csak engedd el.

És el is érkeztünk a Karácsonyig. Ha végig mentél a pontokon magadban, akkor kezd egy pici meghittség beléd szállni. Sokszor mondjuk másoknak, hogy áldott, békés ünnepeket. De valójában így érzünk mi is? Talán ezt az érzést kellene a mindennapjainkba visszacsempészni, hogy érezzük áldottnak magunkat, hogy békét tudjuk teremteni magunkban, a családunkban, az otthonunkban. Másra túl sok ráhatásunk úgy sincs. 

Viszont vegyük észre mindazokat, akiknek nehéz, akik veszteséggel a szívükben mennek neki az Adventi időszaknak, a Karácsonynak. Vagy azok, akik csupán gyűlölik a karácsonyi időszakot, a stressz, az ajándékozás, a hangos rokonok, vagy a szerényebb Karácsony miatt. Velük egyszerűen csak legyünk türelmesek, teljesen rendjén van az amit éreznek, nem kell a hiányt elfedni és nem kell rájuk erőltetni semmit. Az ő Karácsonyuk nem kell, hogy a boldogságról, vagy az örömről szóljon. Szólhat az emlékezésről, a reményről, a talpra állásról, amiről ő szeretné. De hagyjuk meg neki, hogy döntsön. 

Én arra kérlek, ha már eddig eljutottál, hogy szánj egy pici időt magadra és először magadban teremts békét, rendet. Hidd el idő közben visszatér a hited, reménykedni is tudsz, örülni az apró hétköznapi pillanatoknak és végül szeretetben eltölteni a Karácsonyt. Nem kell rágörcsölnöd kinek mit veszel és miből, pontosan nem erről szól. A gyereknek a legnagyobb ajándék a vele töltött idő, a párodnak a Te figyelmed, törődésed. A szüleidnek pedig egy-egy jó szó, vagy ha minél többször rájuk nézel. Ugye ezek mind ingyen vannak, úgyhogy engedd el az adventi görcseidet.

Örömteli várakozást kívánok!

Szeretettel,

Ancsi