Ezt a posztot 2 évvel ezelőtt írtam. Ma dobta fel a Facebook az emlékeim közt. Egy betűt sem változtatok rajta, ugyanígy gondolom ma is. Fókuszálj magadra, az utadra, ahol tudsz segíts, azért mert jólesik, és ne azért, mert ezt elvárják tőled. Az élet mindig kifizeti a befektetett energiát!

Alapvetően rossz hangulatban élünk. Meghatároz minket minden, melyik lábbal kelünk fel, milyen az idő, mik a hírek, kivel csalja A berky Hódit, ki szállt be Norbi update bizniszébe, mit gondol rólunk xy. Nem szabad megengednünk saját magunknak, hogy rajtunk kívül álló tényezők feleljenek a hangulatunkért.

Elcseszett az ország, az tuti. Folyamatosan nyavalygunk valamin. Leszoktam a híradó nézésről, mert nekem nem elég az a kis színes a végén, a sok negatív pedig nem érdekel, egyszerűen nem akarok hallani róla. Gyakorlatilag alig nézek tévét, a kereskedelmiken folyik a celeb-áradat. Rég rossz, ha őket kínáljuk fel példának a mai fiataloknak. Mit látnak? Hogy elég egy valóság show vagy egy Éljel-nappal Budapest és máris révbe ért, azért valjuk be tanulni is felesleges.

Mindentől függetlenül szeretem ezt az országot, azonban abban biztos vagyok, hogy mindenkinek aki itt él, ki kell alakítania a saját túlélési technikáját. Mégis hogyan? Vedd szépen sorba azokat a dolgokat, amelyeket örömmel teszel. Tűzz ki apró célokat, az aprók után nagyobbakat és ne engedd, hogy a külvilág bármerre is vezessen, ne sódrodj, maradj a saját útvonaladon.

Mindenfelől azt látom, hogy nagyon sok minden meghatározhat minket. A legnagyobb általánosságban a pénz, mennyi kapcsolatot, családot tett már ez tönkre? Miért, mert, ha van nem tudjuk azt megfelelően felhasználni, tisztelet a kivétel. Ha nincs, akkor meg jön ugye a görcs, hogy mit miből fizessünk be, hogyan osszuk be, miből lesz ruha, kaja, játék vagy gyógyszer a gyerekeknek?! De most rázzuk fel magunkat, nem azt mondom, hogy húzzuk le a rolót és ne gondoljuk a pénzre, de nem ez a legfontosabb, tudom, hogy szükséges, de ez egyelőre egy fizető eszköz és nem az élet értelme megszállott módjára hajtani.

Néhány példa erre, pár éve már találkoztam a new york-i taxis történetével, aki egy idős nénit szállított az otthonba. Annak a néninek talán az utolsó szép emléke maradt az életben, amit akkor kapott. Nem került neki sokba. Olvasd el!

https://sikertreningek.hu/cikkek/tortenetek/tortenet-egy-new-york-i-taxisoforrol/

Aztán ugyancsak new york-i tévéstáb munkája, hogy riportereik koldultak volna kaját, de senki nem adott nekik, kivéve az otthontalan koldust. Nézd meg!

Természetesen azért ebben benne van az önreklám is, mert a tévéstáb logójával virító pólóban elég hihetetlen koldusnak gondolni. De ez pont lényegtelen, nem kell koldusnak lenni, ha egy ember kér és te tudsz adni, igen is tedd meg. Nem feltétlenül pénzről beszélek, adj olyat, amid van.

Ha nincs pénzed, adj neki egy kis időt, hallgasd végig, hidd el, hogy neki mindennél többet fog az érni. És te mit kapsz cserébe? Szeretet, mosolyt, pont olyan dolgokat, amelyeket nem tudsz megvenni.

Valóban elcseszett ez a világ, túl gyors, túl sok, a pénz áll a fókuszban. Sajnos. Azonban vagy Te és van a rajtad kívül álló világ, a Te világod, Te építed fel és rajtad múlik, hogy mi áll a fókuszodban. Amíg élek, én remélek...