Alázat, ez pontosan az az erény, ami a leginkább megmutatja milyenek is vagyunk valójában. Sokáig negatív jelzőként élt ez bennem, úgy képzeltem el, hogy csak megalázkodni, megalázva lenni lehetséges és onnan már egyenesen arányos, hogy a veszteség engem ér, én maradok alul. 

Aztán ez az érzés átformálódott bennem, ma már negatív értelemben ki is töröltem a szótáramból. A sportolóktól rengeteget tanulhatunk alázatról. Pont a múlt héten vonult vissza Kobe Bryant, a Laker's játékosa, aki 20 évet játszott egy csapatnál. NBA pályafutását 96-bán kezdte, akkor még csereként, majd az egyik meccsen, amikor lehetőséget kapott játszani (ez már a rájátszásban volt) dobott négy homályt. Újoncként. Valahogy mindenki azt hitte, hogy ez a srác ufó, nem volt túl nagy csapatjátékos, voltak fura dolgai, nem akart beilleszkedni, de olyan eredményeket produkált, amitől messzemenően kiemelkedett a többiektől.

Mitől lett ilyen sikeres? Talán attól, hogy az összes létező energiáját bele fektette a munkába. Csinált olyat az egyik olimpia alkalmával, hogy hajnal 3-kor felköltötte az edzőt, hogy menjenek le dobálni, mert most neki erre van szüksége. Az edző pár óra után otthagyta és visszament aludni. Amikor felkelt és lement, hogy megnézze Kobe-t, hogy jobban van-e már, Bryant akkor hagyta abba a dobálást.

Ez az ember egy élő legenda, 20 évet töltött ugyanannál a csapatnál, ötször volt bajnok, egyszer MVP. Egy meccsén 81 pontot szerzett, ami a világtörténelem második legjobb eredménye. Az első 1962-ből való és Wilt Chamberlain nevéhez kötődik a 100 szerzett pont. Kobe a búcsú meccsén magához méltóan játszott, 60 pontot dobott.

Mitől olyan egyedi? Valószínűleg attól, hogy teljesen máshogy közelítette meg a dolgokat. Például magasról tett a sajtóra, ami nem javított az ő játékán vagy személyiségén az rohadtul nem érdekelte. Egyszerűen elengedte ezeket a füle mellett.

Kobe leghírhedtebb mondata ez volt:

"Ki hinne benned, ha te sem hiszel magadban?"

Imádom az ilyen hozzáállást, hiszen tele van lendülettel, alázattal és erővel. Hogy miért írok erről, rengeteg olyan példa van a szemünk előtt, akiktől napi szinten tanulhatunk el valami jót, valami pozitív dolgot. 

Ebből a kis Kobe leckéből tanuljuk meg, hogy ne ragaszkodjunk olyan dolgokhoz, ami nem jó nekünk. Ami nem előre visz, hanem hátráltat vagy csak alapjáraton lehúz. Elengedni a negatív berögződéseket nem önzőség, sőt. Az első lépés, hogy végre elkezdj hinni magadban. Ami elmúlt, az már a múlt, nem véletlen a múlt idő. 

A másik fontos része, hogy bármi amit éppen csinálsz, legyen az munka, párkapcsolat, gyereknevelés, azt csináld szívből. Hiszen ha szíved, lelked benne van, akkor már az örökre a tied marad és te 100%-ig biztos lehetsz benne, hogy beleadtál mindent, amit akartál.

Szeretettel ölellek,

Ancsi