Megnémultam. Hetekre, sőt hosszú hónapokra. Bizony, én akinek alapjáraton megállás nélkül jár a szája. Foghatnám a télre, a szürkeségre vagy bármire, ez teljesen felesleges.

Érezted már azt, hogy ahol épp tartasz annál mélyebb már nincs? Hogy annyira szarul érzed magad, hogy nincs kedved senkihez és semmihez? Hogy legszívesebben amíg helyre nem teszed magad, ki sem mozdulnál? Hogy minden teendődet rutinból csinálsz, de fejben rohadtul nem vagy ott? Hogy mindenre van egy jó kifogásod?

Ha igen, tudod miről beszélek. Ha nem akkor figyelj és tanulj más hibáiból. Hogy mi váltotta ki elsősorban ezt a negatív hangulatot, azt nem igazán tudtam. Nem is érdekelt, mert amikor picit is jobban voltam, akkor egy apró gondolatmenet a másodperc tört része alatt visszahúzott a sötét oldalra. Ahol csak egyre mélyebbre ásod magad, amikor pedig már nyakig ér a kaki, amit magadnak gyártasz, majdnem bele is fulladsz, akkor egy kicsit látod kívülről önmagad. És talán akkor bekattan valami, talán elborzaszt a saját látványod és végre ki akarsz mászni a gödörből, nem sajnálni akarod magad tovább, nem elégedetlenkedni, hanem megoldani azt, hogy újra a régi legyél.

Túlpörögtem magam, ez nem volt kérdés. Nem éreztem magam sehogy jól, amíg meg nem fejtettem azt, hogy miért nem megy az, ami máskor egyébként mindig gyógyító hatással volt rám. Egy mondatot nem voltam képes írni, egyszerűen nem lett volna hiteles. Ahhoz, hogy a jót értékelni tudjuk, a rosszat is meg kell élni. Nekem ez nagyon megy, roppantul tudom magam sajnálni. De hiányzott az az énem, aki csak a pozitív gondolkodást hirdeti, az, akinek mindenkihez van egy jó szava és a leginkàbb a mosolyom hiányzott reggelente a tükörből.

Hogy miért írom ezt le? Azért, hogy okulj belőlem. Hogy tudd, hogy bárki képes kirúgni a saját lába alól a talajt, de kevesen képesek felállni. Az élet baromi rövid ahhoz, hogy ne örülj mindennek, amit ad. Hiszem minden nap, minden pillanat ajándék. Nincs idő, hetekre, hónapokra megnémulni. Tartozol magadnak annyival, hogy a jobbik formád hozd ki magadból minden egyes szituációban.

Ha te is épp gödörben vagy, rázd meg magad. Szedd össze azokat a dolgokat amiért igen is hálás vagy, örülj a legapróbb dolgoknak, például annak, hogy épp süt a nap. Ne engedd meg magadnak azt a luxust, hogy a napjaid sehogy teljenek. Annál, nincs rosszabb, amikor csak úgy vagy a semmibe.

A boldogságodért 100%-ban te vagy a felelős, te tehetsz érte, hogy minden nap jobb és egyre jobb legyen.

Hajrá!

Szeretettel ölellek,

Ancsi

(Fotók innen: Pinterest)