Mindenszentek reggelén nyakon vág a valóság. A reggel csípős, ahogy húzod ki a kukát még deres a fű. Közben érzed, hogy szedd a lábad, mert bent az ébredés melege vár. A húslevesnek az illata kezdi bejárni a házat. Gyertyát gyújtok, de nincs annyi, amennyi embertől búcsúzni kellett idén. Elgondolkodtam, hogy már abban a korban vagyok-e, amikor ez normális, hogy több temetésen jártam idén, mint születésnapon. De nem, nem hinném, mert talán 60 felett ez oké lehet.

 

Igaz még van hátra két hónap az évből, de bátran kijelenthetjük, hogy ez könnyebb még nem most lesz. Kár lenne szépíteni, ez az év maga volt a pokol, válságok, háborúk, veszteségek, nehézségek. Persze hálásnak kell lenni, mert mi még élünk. Úgy hullanak körülöttünk az emberek, hogy az egyikből még nem tértünk magunkhoz, már itt is a következő halálhíre. Gyászra gyász, őrült nagy szívás.

Nyilván ennyi minden után csoda, ha az ember lánya még talpon és valamennyire normális is, de pont ma tegyük fel ezt a kérdést magunkban először magunknak. Mikor kérdezték meg tőled, hogy hogy vagy, de úgy igazán? Tudod, amikor választ is várnak, mert kíváncsiak rá, rád? Most nem a boltban összefutok, helomizu? Semmi, rohanokról beszélek. Neked van kivel megbeszélni a nehézségeidet? Vagy magadnak mikor tetted fel ezt a kérdést? Hogy vagy, de komolyan?

Kezdem én, nem, nem vagyok jól, mert sok mindenre nincs hatásom, de amire lenne, azt sem kezelem mindig feltétlen jól. Az a szitu, hogy túlélünk, nap, mint nap. Közben meg hát az elmúlás itt van a nyakunkon, nem tudjuk mennyi az annyi, ami hátra van. Persze jobb is így. De ez ebben a formában nem oké, ne a túlélés legyen a cél. Éljünk és igenis tudjuk, hogy nekünk mi kell a saját jóllétünkhöz.

Tudom, hogy millió hibát követtem el már. Elég türelmetlen vagyok és sokáig csak azt hittem, hogy a világ úgy működhet ahogy én látom. De nem, mindenki a maga világában él. Sokat olvasok, tanulok a lassulásról, mert érzem, hogy nekem kell lassulnom. Dr. Bánhegyi Péter mondta, hogy akkor vagy boldog, ha már nem érdekel mások véleménye, nem vagy irigy, nem érdekel  mások vallási, politikai hovatartozása. Bár szerintem a világon ez a két téma a leginkább bicskanyitogató. Az elengedés fontos, a megbékélés is.

Tavaly még olyan érzelmi atombomba voltam, hogy a saját tesómmal hónapokig nem beszéltem, aztán beteg lett, én meg azonnal hívtam, mert bekapcsolt a pánik a fejemben, hogy mi van, ha nem mondhatom el neki, hogy hülye voltam, hogy ha úgy megy el, hogy azt hiszi haragszom.. Hálistennek jól van. De hé, ne várd meg, hogy kapj egy figyelmeztetést az élettől.

Ha bárkire is haragszol, hozd helyre, mindegy ki miatt van, nincs megbocsáthatatlan. A haraggal borzasztó nehéz élni, szinte nyom. Engedd el. Ha van olyan rokonod, barátod akivel nem beszéltél hónapok óta hívd fel, kérdezd meg hogy van, de úgy komolyan.

Teremts időt magadra, hogy jól legyél. Hogy ne csak túlélj, hanem éld meg a legapróbb pillanataidat. Teremts időt a családodra, a barátaidra. Kapcsolódj, töltődj, mert adni csak úgy tudsz magadból, ha neked is van honnan töltekezned.

Annyira bedurvult a világ, hogy kérlek állj meg és gondolkodj el egy picit. Nincs időd rossz érzésekre, haragra, irigységre, bánatra, betegségre. Persze elcsépelt duma, de kinn a szabadban rájössz, hogy az élet ajándék.

Ma amikor sokunknak nehéz, mert az első olyan nap, amikor valaki/valakik jobban hiányoznak, mint eddig bármikor, legyél ott annak, akinek szüksége van rá, rád. Fogd meg a kezét, adj neki zsepit, menj vele a temetőbe, kérdezd meg mire van szüksége.

 

Ha épp benne vagy a gyász folyamatában, kérlek ma vedd elő gondolatban az összes szép emléked arról, akit gyászolsz. Biztos vagyok benne, hogy nevetve fogsz sírni vagy épp fordítva. De hunyd be picit a szemed és érezd, hogy lélekben itt van veled, láthatatlanul is fogja a kezed és mondd el neki, amit érzel, mintha még egyszer láthatnád vagy mondhatnád..

 

Olyan a gyász, mint a szeretet, ha osztozol rajta együtt picit könnyebb.
Tegnap, amikor az esti fényes temetőből mentünk haza a kisfiam kérte, hogy hadd aludjon a Mamijánál, azt mondta, Anya szeretnék Maminál aludni, tudod lehet szüksége lesz rám.

Arra kérlek, ha a 4 éves kisfiunk érzi, akkor érezd te is, hogy rád kinek van szüksége.

Égjen ma minden gyertya, azokért a szeretteinkért, akik már fentről vigyáznak ránk. Hiszem, hogy van ott nekik egy hely, egy ország, ahol ők már jól vannak.

 

 

 

Hiányoztok, minden egyes nap.