Decemberben hajlamosak vagyunk mindent újraértékelni, sőt kell is egy picit megállni és magunkba nézni. 

Elkezdődött hivatalosan is az Advent, a várakozás időszaka. Ahogy a gyertyákat gyújtjuk hétről hétre, közelebb visz remélhetőleg érzelmileg is ahhoz, amit a Karácsony jelent, vagy jelentenie kellene. Nézzük csak sorban, hit, remény, öröm, szeretet.  

Ez a várakozás könnyed, szép időszak, de egész életünkben csak várunk, nem mindig könnyed dolgokra. Vannak egész nehéz várakozások, például az egyedülálló párra vár, a gyermektelen gyermekáldásra, a beteg gyógyulásra, a gyászoló vigasztalódásra. De ha egészen rendben van az életünk is mindig akarunk valami jobbat, szebbet, többet, mert erre vagyunk programozva, nagyon kevesen vagyunk elégedettek. 

A világban óriási a káosz, háború, gazdasági válság, a forint értéke egyre rosszabb, természetesen ezek hatással vannak a mindennapjainkra, de nem kellene így legyen, mert a nagy egészet a sok kicsi teszi össze. Folyamatosan szorongunk a jövőn, ami valljuk be még elég borúsnak látszik. De vajon mit tehetünk mi érte? Többek közt feltehetjük a következő kérdéseket magunknak, akár a gyertyák jelentésének sorrendjében. Van-e hitünk? Mindegy, hogy a templom falain belül, mindegy milyen vallás szerint vagy mindegy kihez szól az imádságunk, de hiszünk-e  akár magunkban? Hogy nagyon sok múlik a hitünkön, hogy pillanatokon múlik, hogy éppen elhisszük-e bármire képesek vagyunk. Reménykedünk-e még? A mondás szerint a remény hal meg utoljára. De ugye a racionális embernek nem kenyere ez. Hiszen ez érzelmi dolog, de lehetőséget adunk annak, hogy elképzeljük miként lehetne jobb. 

Öröm. Ízlelgesd a szót. Gondold végig te mikor örültél utoljára úgy igazán. Először is rakjuk tisztába az öröm nem állandó, ez az érzés pillanatokra villan fel, de ezekből a pillanatokból tudunk táplálkozni a nehéz napokon. A gyermeki örömnél nincs tisztább, nagyszerűbb. Pár hete, ahogy leesett az első hó (minimális volt, de arra, hogy ovi, suli előtt játszanak benne tökéletes.) a gyerekeim nettó 6 perc alatt voltak kint felöltözve a hóban a szemkinyitástól számítva. Az a negyed óra játék nekik akkora öröm volt, hogy még most is felidézik egymás közt. Ne nagy dolgokat keressük, lássuk meg a hétköznapok csodáit, engem már a kedves eladók is feldobnak. Az is apró öröm volt, amikor a kislányom levelét olvastam, amit a Mikulásnak írt, igen Ő írta a saját kis kezeivel. Csoda dolgok ezek.

Szeretet. Könnyű dolgom van, mert ez nekem alap, ebben nőttem fel. Szeretve vagyok, szeretettel neveljük a gyermekeinket, szeret a férjem és én is őt. De ez nem mindenkinek alap, vannak, akik annyi mindent megtesznek, azért, hogy szeressék őket. És mit kapnak cserébe, olykor semmit, vagy rosszabbat, bántást lelkileg. Ha neked ebben van részed, akkor gyorsan kezd el keresni kik azok körülötted akik szeretettel vannak feléd és kezd el értékelni őket, akik bántanak vagy nem értékelnek eléggé azokat csak engedd el.

És el is érkeztünk a Karácsonyig. Ha végig mentél a pontokon magadban, akkor kezd egy pici meghittség beléd szállni. Sokszor mondjuk másoknak, hogy áldott, békés ünnepeket. De valójában így érzünk mi is? Talán ezt az érzést kellene a mindennapjainkba visszacsempészni, hogy érezzük áldottnak magunkat, hogy békét tudjuk teremteni magunkban, a családunkban, az otthonunkban. Másra túl sok ráhatásunk úgy sincs. 

Viszont vegyük észre mindazokat, akiknek nehéz, akik veszteséggel a szívükben mennek neki az Adventi időszaknak, a Karácsonynak. Vagy azok, akik csupán gyűlölik a karácsonyi időszakot, a stressz, az ajándékozás, a hangos rokonok, vagy a szerényebb Karácsony miatt. Velük egyszerűen csak legyünk türelmesek, teljesen rendjén van az amit éreznek, nem kell a hiányt elfedni és nem kell rájuk erőltetni semmit. Az ő Karácsonyuk nem kell, hogy a boldogságról, vagy az örömről szóljon. Szólhat az emlékezésről, a reményről, a talpra állásról, amiről ő szeretné. De hagyjuk meg neki, hogy döntsön. 

Én arra kérlek, ha már eddig eljutottál, hogy szánj egy pici időt magadra és először magadban teremts békét, rendet. Hidd el idő közben visszatér a hited, reménykedni is tudsz, örülni az apró hétköznapi pillanatoknak és végül szeretetben eltölteni a Karácsonyt. Nem kell rágörcsölnöd kinek mit veszel és miből, pontosan nem erről szól. A gyereknek a legnagyobb ajándék a vele töltött idő, a párodnak a Te figyelmed, törődésed. A szüleidnek pedig egy-egy jó szó, vagy ha minél többször rájuk nézel. Ugye ezek mind ingyen vannak, úgyhogy engedd el az adventi görcseidet.

Örömteli várakozást kívánok!

Szeretettel,

Ancsi

Mindenszentek reggelén nyakon vág a valóság. A reggel csípős, ahogy húzod ki a kukát még deres a fű. Közben érzed, hogy szedd a lábad, mert bent az ébredés melege vár. A húslevesnek az illata kezdi bejárni a házat. Gyertyát gyújtok, de nincs annyi, amennyi embertől búcsúzni kellett idén. Elgondolkodtam, hogy már abban a korban vagyok-e, amikor ez normális, hogy több temetésen jártam idén, mint születésnapon. De nem, nem hinném, mert talán 60 felett ez oké lehet.

 

Igaz még van hátra két hónap az évből, de bátran kijelenthetjük, hogy ez könnyebb még nem most lesz. Kár lenne szépíteni, ez az év maga volt a pokol, válságok, háborúk, veszteségek, nehézségek. Persze hálásnak kell lenni, mert mi még élünk. Úgy hullanak körülöttünk az emberek, hogy az egyikből még nem tértünk magunkhoz, már itt is a következő halálhíre. Gyászra gyász, őrült nagy szívás.

Nyilván ennyi minden után csoda, ha az ember lánya még talpon és valamennyire normális is, de pont ma tegyük fel ezt a kérdést magunkban először magunknak. Mikor kérdezték meg tőled, hogy hogy vagy, de úgy igazán? Tudod, amikor választ is várnak, mert kíváncsiak rá, rád? Most nem a boltban összefutok, helomizu? Semmi, rohanokról beszélek. Neked van kivel megbeszélni a nehézségeidet? Vagy magadnak mikor tetted fel ezt a kérdést? Hogy vagy, de komolyan?

Kezdem én, nem, nem vagyok jól, mert sok mindenre nincs hatásom, de amire lenne, azt sem kezelem mindig feltétlen jól. Az a szitu, hogy túlélünk, nap, mint nap. Közben meg hát az elmúlás itt van a nyakunkon, nem tudjuk mennyi az annyi, ami hátra van. Persze jobb is így. De ez ebben a formában nem oké, ne a túlélés legyen a cél. Éljünk és igenis tudjuk, hogy nekünk mi kell a saját jóllétünkhöz.

Tudom, hogy millió hibát követtem el már. Elég türelmetlen vagyok és sokáig csak azt hittem, hogy a világ úgy működhet ahogy én látom. De nem, mindenki a maga világában él. Sokat olvasok, tanulok a lassulásról, mert érzem, hogy nekem kell lassulnom. Dr. Bánhegyi Péter mondta, hogy akkor vagy boldog, ha már nem érdekel mások véleménye, nem vagy irigy, nem érdekel  mások vallási, politikai hovatartozása. Bár szerintem a világon ez a két téma a leginkább bicskanyitogató. Az elengedés fontos, a megbékélés is.

Tavaly még olyan érzelmi atombomba voltam, hogy a saját tesómmal hónapokig nem beszéltem, aztán beteg lett, én meg azonnal hívtam, mert bekapcsolt a pánik a fejemben, hogy mi van, ha nem mondhatom el neki, hogy hülye voltam, hogy ha úgy megy el, hogy azt hiszi haragszom.. Hálistennek jól van. De hé, ne várd meg, hogy kapj egy figyelmeztetést az élettől.

Ha bárkire is haragszol, hozd helyre, mindegy ki miatt van, nincs megbocsáthatatlan. A haraggal borzasztó nehéz élni, szinte nyom. Engedd el. Ha van olyan rokonod, barátod akivel nem beszéltél hónapok óta hívd fel, kérdezd meg hogy van, de úgy komolyan.

Teremts időt magadra, hogy jól legyél. Hogy ne csak túlélj, hanem éld meg a legapróbb pillanataidat. Teremts időt a családodra, a barátaidra. Kapcsolódj, töltődj, mert adni csak úgy tudsz magadból, ha neked is van honnan töltekezned.

Annyira bedurvult a világ, hogy kérlek állj meg és gondolkodj el egy picit. Nincs időd rossz érzésekre, haragra, irigységre, bánatra, betegségre. Persze elcsépelt duma, de kinn a szabadban rájössz, hogy az élet ajándék.

Ma amikor sokunknak nehéz, mert az első olyan nap, amikor valaki/valakik jobban hiányoznak, mint eddig bármikor, legyél ott annak, akinek szüksége van rá, rád. Fogd meg a kezét, adj neki zsepit, menj vele a temetőbe, kérdezd meg mire van szüksége.

 

Ha épp benne vagy a gyász folyamatában, kérlek ma vedd elő gondolatban az összes szép emléked arról, akit gyászolsz. Biztos vagyok benne, hogy nevetve fogsz sírni vagy épp fordítva. De hunyd be picit a szemed és érezd, hogy lélekben itt van veled, láthatatlanul is fogja a kezed és mondd el neki, amit érzel, mintha még egyszer láthatnád vagy mondhatnád..

 

Olyan a gyász, mint a szeretet, ha osztozol rajta együtt picit könnyebb.
Tegnap, amikor az esti fényes temetőből mentünk haza a kisfiam kérte, hogy hadd aludjon a Mamijánál, azt mondta, Anya szeretnék Maminál aludni, tudod lehet szüksége lesz rám.

Arra kérlek, ha a 4 éves kisfiunk érzi, akkor érezd te is, hogy rád kinek van szüksége.

Égjen ma minden gyertya, azokért a szeretteinkért, akik már fentről vigyáznak ránk. Hiszem, hogy van ott nekik egy hely, egy ország, ahol ők már jól vannak.

 

 

 

Hiányoztok, minden egyes nap.

Ha egy mondatban kellene összefoglalni az eddigi év tanítását, akkor az lenne, hogy ne várj a megfelelő pillanatra. Én, mint fekete öves halogató tényleg megtanultam a leckét. Annyi tragédia, botrány és nehézség volt ebben az évben már, pedig még csak szeptember van, hogy nem tudom, hogyan marad még épp az eszünk. 

Tragédiák sajnos jönnek-mennek, az élet közben baromira nem hajlandó megállni, megy tovább, rohadjon meg zakatol előre. Apósom halála, a gyász még most is itt van, olyan veszteség amit egyszerűen nem tudsz kezelni, nem tudsz rá felkészülni, hiába tudod, hogy eljön az idő. A gyász pedig nagyon szemét, sunyi alak, mert a legváratlanabb pillanatokban tör rád. De valamit nagyon is megtanított Ő, vagy az Ő gyásza, azt hogy sose várj semmire, nincs holnap, ma van. Utáltam mindig a mondást, hogy amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra. Nem tudod, hogy van-e holnap. Mondd ki, tedd helyre, pakold el. Nem lehetsz olyan fáradt, hogy ne bírd megtenni ami épp nyomja a lelked. Ne engedd, hogy nyomja bármi a lelked. 

A Covid óta a nehézségek csak úgy jönnek, de nincs olyan amivel az ember ne tudna megbírkózni, ha azt kimondja vagy van mersze segítséget kérni. Egyetlen dolog felett nincs hatalmunk az pedig az egészség, ezért kell rá vigyáznunk, nemcsak a testi, fizikai egészségre gondolok, hanem a mentálisra is. Hiszen, ha a lelki egészségünk gatya elindul a lavina. 

Mostanában pedig csak kapkodom a fejem, hogy mégis mikor lett az emberiség ekkora tapló /tisztelet a kivétel/, ítélkezünk minden és mindenki felett, mindent jobban tudunk, mint a másik. Őrült nagy megmondó lett mindenki, millió fotelforradalmár országa lettünk, de ha tenni kell, akkor bizony ott a kényelmes fotelben is maradnak. 

Újabb tragédia küszöbén vagyunk, de csak a küszöbön, hiszem, hogy van visszaút. Lehet, hogy naív vagyok, de hiszek a csodákban, hiszem, hogy meggyógyul, hiszem, mert nincs más út. Erős, mert sokan hiszünk benne. És most nem a miérteken vagy a hogyanon kell kiakadni, megmondani, sajnos ezt nem lehet visszacsinálni, de hiszem, hogy egy életre lecke lesz mindenkinek. Nem véleményezés, megmondás kell, hanem összefogás, erő és hit. 

A hitünk nélkül nincs semmink. Kérlek, ha téged is megérint akkor egy mécsessel csatlakozz ma hozzánk este 8-kor a martfűi Református Templomnál. A közös imának óriási ereje van. Biztos vagyok benne, hogy érzed ezt a szeretet és imát, ami körülvesz, és erőt fog adni neked a gyógyuláshoz. Veled vagyunk lélekben mindannyian Juditka, aki csak ismer.

És még valami kedves Olvasó, ne vegyél semmit magától értetődőnek, legyél hálás az életedért, mindenért amid van. Szeress, bocsáss meg, ne cipeld a kételyt vagy a haragot tovább. Minden kapcsolatodat értékeld és ápold, hiszen csak úgy működik.

Köszönettel,

Ancsi

Ma valahogy nyakon csapott a gondolat, hogy talán egy bejegyzésbe kellene vetni azokat amik napok óta járnak a fejemben. Idejét nem tudom mikor született itt bármi bejegyzés, mindig volt mire fogni a miértjét. De kár tagadni hiányzott..Így a felszabadult énidő amit kaptam a gyerekektől teljesen jól alakul. Gyújtottam gyertyát, jógáztam, ami szépen beszivárgott a mindennapokba. Majd öntöttem egy pohár vörösbort, a fülembe zümmög Chris Martin és fogadjátok tőlem szeretettel a kis évértékelő, újév motiváló gondolataimat. 

Ilyenkor mindenki picit visszanéz mi is történt idén. Hiába ez talán életünk egyik legkeményebb éve volt, nemcsak nekem, szerintem sokaknak. Mégsem könyvelem el rossz évként magamnak. Ilyen sokat talán sosem tanultam magamról. A legnagyobb mélységek és magasságok repkedtek minden héten. Nem volt benne két ugyanolyan nap. Talán a legnehezebb mégis az volt, amikor a kislányom szülinapján a Nagymamám meghalt, délelőtt.. Délután szülibuli meg minden. Nem is tudom mi volt nehezebb, felfogni, hogy a Mami 1 hét alatt elment semmi előjel nélkül vagy tartani magam a kislányom előtt. Tudjátok felnőttként most kellett ezt a gyász dolgot megélnem először, utoljára 10 évesen veszítettem el bárkit is. De a Mami nem bárki volt, hanem Mami, 10 éves korom óta az egyetlen nagyszülőm, aki mindig itt volt, stabil pontja az életemnek. Nincs nap, hogy ne érezném a hiányát, az Ünnep közeledtével ez csak fokozódott. Pont Karácsony előtt volt egy rendezvényünk 50. házassági évforduló és amit ott átélhettem az valami csoda volt. A bácsi 50 év után is olyan szeretettel beszélt feleségével, hogy végre magamban is helyretettem, hogy a Mami pont ott van jó helyen ahol van, a Tati mellett. 

Aztán 2 év Covid után, a szülinapon elkezdődött az orosz-ukrán háború. Ezzel elindulva ez a hihetetlen mértékű infláció, energia válság és túlélés. Igen túlélés, nem csak vállalkozóként, de magánemberként is érezzük, hogy annyira nem könnyű most. Ebbe most abszolút nem kell politikát vinni, ez egyébként is attól mentes övezet. Máshol sem könnyebb, a minap beszéltem a kanadai barátnőmmel és ott is bőven két számjegyű már az infláció. 

A baráti kapcsolatokat is próbára tette ez az év, jöttek mentek emberek az életemben, de aki fontos, az itt van, még ha távol, virtuálisan akkor is. 

Kemény volt az év, sokat távol egymástól, nagyon sok munkával, kevés szünettel.

Mindemellett attól, hogy kemény volt, rengeteget tanított, új helyekre vitt, olyanokra amelyek azóta annyira belopták magukat a szívünkbe, hogy második otthonként gondolunk rá.

A legfontosabb tanítása mégis az volt, hogy együtt bármit megoldunk, a kis négyesünknél nincs erősebb kötelék és néha nagyon nehéz zsonglőrködni, de megéri. 

Az újévi nagy megújulás helyett ajánlok egy nagy mély levegőt. Hiszen nem kell új embert faragni magadból, francba a fogadalmakkal. Minden hibáddal együtt úgy vagy jó, ahogy vagy. Dolgozni kell magadon, magadért. De ami eddig voltál ne dobd a kukába. 

El kell szomorítsalak, hiszen az új év egyáltalán nem ígérkezik könnyebbnek, sőt.. Azonban fel lehet rá készülni új ötletekkel, tervekkel, aztán megvalósításokkal. Lehet előre sírni, hogy milyen nehéz lesz, bizony az, de készülj fel, menj a pofon elé és próbáld kitalálni mi a te megoldásod, ahhoz, hogy ne túlélj, hanem élj. 

Másrészt pedig igazából felfoghatjuk úgy is, hogy lehetne sokkal rosszabb is. Mi lenne, ha nem lenne munkád, nem lenne otthonod, családod, barátaid. Semmit nem szabad készpénznek venni, nem magától értetődő. Legyél hálás mindenért, amid van a legapróbb részletekig. 

Mielőtt fejben te is értékelsz újévújte helyett mély levegő és hála lebegjen előtted. 

Kovács Eszter jógaoktató (Mat On the Moon) szavaival engedlek titeket az új évbe:

"Nem attól lesz valaki hálás, hogy sok van neki, hanem, hogy képes értékelni."

Jó értékelést, boldog 2023-at!

Ölellek,

Ancsi

Egy kapcsolat sosem fekete vagy fehér, egyik nap sem egyforma. Számtalan dolog van, ami kihatással van a kapcsolatunkra, a munka, a stressz, a gyerekek, a felmerülő hirtelen problémák kezelése. A javítás híve vagyok, attól, hogy baj van, még nem kell kidobni, felégetni, temetni a kapcsolat. Nagyon sok helyzetet meg lehet menteni a saját hozzáállásunkkal. Néhány tippet szeretnék mutatni, ami nálunk bevált: 

1. Ha valami bánt, mondd ki!

Sokáig nyel az ember mindent, de egyszer eljön az a pont, amikor besokallsz és minden egyszerre jön ki és vágod a másik fejéhez. Szerencsétlen meg azt sem tudja hirtelen merre van arccal, mert hidd el, hogy a problémák feléről sem tudott. Tehát, ha bármi nem tetszik azt mondd ki, ne tartogasd magadban, azzal, ha tudomására hozod a másiknak, hogy valami nincs rendben már tettél egy lépést előre. Ez esetben legalább a párod is szembesül az aktuálisan felmerülő problémáról és nem egyben kapja meg az egészet. Ezen felül már rajtatok múlik, hogy hogyan próbáljátok meg orvosolni az adott helyzetet.

2. Aranyközépút

A szerelem nem egyenletes, de tanácsos odafigyelni arra, hogy a balansz fennmaradjon. Ha vita van, ne csak a saját igazad hajtsd, hallgasd meg a másikat is. Érveljetek mindketten és meg kell szépen tanulni azt, hogy nem mindig van igazunk, sőt. Olykor mi nők is hibázunk, mi is lehetünk felelőek egy-egy kialakult problémáért. Viszont, ha meg akarjuk oldani az életünket, a kapcsolatunkat pedig jobbá tenni, akkor a kompromisszummal barátságot kell kötnünk. 

3. Tudd, hogy miért csinálod!

Emlékszel még az első pillantásra, az első randira? Mennyi mindent átéltetek azóta együtt. Értékeld szépen magadban a kapcsolatodat és azt is mit jelent számodra a másik. Egyből látni fogod, hogy hol a hiba. Ha pedig tudod hol a hiba ügyelsz arra, hogy ne kövesd el a jövőben. Ezen felül csináljátok magatoknak "Mi-időt". Randizzatok újra, beszélgessetek sokat, mert a kapcsolatokban az a legnagyobb baj, hogy gyakran hagyjuk, hogy magától menjen, mintha az úgy működőképes lenne. 

Nincsenek erre sem sémák, receptek, mindenkinél más az ami jól működik, de ezek a dolgok az élet minden területén így működnek. Hiszen addig, amíg nem mondod, hogy mi a bajod, addig segíteni sem tud neked senki. Figyelj oda magadra, a másikra, ápold azt a kapcsolatot, mert ez magától nem működik. Nem tudhatod, hogy a másik mit gondol éppen, ha nem beszélgettek. A kommunikáció az alapja mindennek. Ne magadban őrlődj, ebben a kapcsolatban ketten vagytok és mindkettőtöknek kutya kötelessége a legjobbat kihozni belőle, mert egyébként semmi értelme nincs, ha nem közös a cél.

Kutatások adatai igazolják, hogy a kezdeti fellángolás, a rózsaszín ködös szerelem maximum 2 - 2,5 évig tart egy kapcsolatban. Nos, utána kezdődik a kemény meló. Hiszen ahogy lehull az ellenző a szemünk felett, akkor kezdjük felfedezni egymás rejtett hibáit, amit vagy nem láttunk előtte vagy nem is akartunk észrevenni. Viszont vallom azt, hogy attól, hogy hibát észlelünk a másikban, attól még nem feltétlen kell lecserélni, ha a párkapcsolatunk nem tetszik, ahogy működik, akkor keresünk megoldásokat, hogy jobb legyen. Összeszedtem nektek néhány általam fontosnak tartott szarvas hibát, amit ne kövessetek el, ha nem muszáj:
1. Rossz minták

Attól, hogy korábban már éltél át nehéz időket, akár a szülők révén, akár előző kapcsolataidból,attól még nem kell beskatulyáznod az életed. Nem ugyanolyan minden kapcsolat, sőt. Tanulj a hibákból, akár a szüleidéből, akár a sajátodból. Vedd észre, hogy hol romlott el és tegyél meg mindent azért, hogy most a lehető legjobban működjön. Nem kell mindenre feltétlenül címkét aggasztani.

2. Féltékenység

Lehet, hogy voltak ezzel kapcsolatban is negatív tapasztalataid és csak magad szeretnéd védeni. Viszont a féltékenység mindig arról szól, aki érzi. Tehát ha féltékeny vagy, akkor egy kicsit gondold át, hogy mi nincs rendbe körülötted. Általában az önbecsülés hiánya a legnagyobb baj. Miért gondolod azt, hogy nem vagy elég jó a párodnak? Melletted van, nem? Hát akkor mi lehet a baj? Fogadd el végre magad és azt, hogy pont úgy vagy jó, ahogy vagy, mert mindenki annyi szeretetet képes adni, amit maga iránt érez. 

3. Önfeláldozás, önigazolás

Az önfeláldozás az tabu, nehogy feladd magad, az elveid azért, hogy megfelelj valakinek. Ha ezt várják tőled, nagyon rossz helyen vagy. Ha nem várják tőled és még is csinálod, akkor nem kérdés, hogy te vagy ezért a felelős. Viszont, ha a másik fejéhez is vágod, hogy te mennyi mindent áldoztál fel érte, a kapcsolatért, akkor súlyos bajok vannak. Felismerted, hogy valami nem jó neked, akkor itt az ideje változtatni, nem várni a csodára, mert az csak úgy magától nem történik meg. 

Az önigazolás egy ennél is rosszabb dolog, amikor mindig jobban tudsz mindent a másiknál. Ugye? Te előre megmondtad! Felejtsd el ezt a szótáradból. Inkább használj motiváló szavakat, elvégre egymás társai vagytok, nem hiszem, hogy az önigazolással bármire is mennél, csak rúgsz rajta még egyet.

4. Kifogások

Soha semmilyen körülmények között ne keress kifogásokat a párkapcsolatodat illetően. Tegyél bele 100%-ot, hogy jól működjön, ezt várd is el a párodtól, mert csak, úgy működik jól, ha ugyanannyit tesztek bele. Ha azt érzed, hogy valami nem jó, de semmit nem teszel, csak várod, hogy történjen, el kell szomorítsalak semmi sem fog történni. Ha te lépnél azért, hogy jobb legyen, de nem teszed, mert várod, hogy a másik tegye, az szerinted mi? Kifogás. Nem beszélsz vele a problémákról, mert nem akarod megbántani, felidegesíteni? Szerinted a problémák megoldják magukat? Sajnos nem! Itt az ideje, hogy átprogramozd az agyad és ne gyárts több kifogást!

5. Mások hibáztatása

Legyen szó bármiről a kapcsolatodban, az életedben, a munkádban mindig arra keresed a választ, hogy ki tehet erről, ki a hibás? Megrekedtél és nem jutsz egyről a kettőre. Tudod, hogy mi váltotta ki a hibát, le tudod magadnak vezetni, bárkinek elmagyarázod, de te sosem vagy érte felelős. Jobb neked így, hogy ujjal mutogathatsz másra, aki miatt szerinted neked nem jó? Megoldódik tőle a helyzeted? Egyáltalán nem! A felelősség valójában csak is a tiéd, ne másokat hibáztass. Ha más a hibás ténylegesen, akkor is tudsz tenni ellene? A te életed, a te döntéseid, vállalj értük felelősséget!

Attól, hogy a rózsaszín köd elmúlik, érdemes dolgozni azon, hogy működjön. Apró szokások ezek, amiket megtanulsz nem használni. Annyira egyszerűen működik ez, csak tudd, hogy miért, kiért csinálod és máris könnyebb lesz. Müller Péter egyik könyvében olvastam ezt a gondolatot, hogy addig érdemes csinálni egy kapcsolatot, amíg a szív szeme átlát a viharok felhőjén. Ugye, hogy már megint milyen egyszerű dologban van igaza. Lehet, sőt kell vitatkozni, veszekedni, de meg kell tanulni békét kötni. Higgyétek el, van akiért érdemes!

A rózsaszín hónap 2009 óta hívja fel a figyelmet a mellrák elleni küzdelem fontosságára, amely kezdeményezés az Amerikai Foci Ligából (NFL) jött át hozzánk is. Ilyenkor a játékosok egész hónapban rózsaszín kiegészítőket, olykor mezt, vagy sisakot hordanak.Ezzel is felhívva a figyelmet magukra és a kezdeményezésre. Az amerikaiak 2009 óta 15 millió dollárt gyűjtöttek össze a kutatásokra. 

Magyarországra a kedvenc foci csapatom, a Pittsburgh Steelers magyar szurkolói klubja a Steelers.hu honosította meg ezt a kezdeményezést. Idén olyan neves csapatok csatlakoztak hozzájuk mint például a Telekom Veszprém Kézilabda csapata, a Mac Budapest Jégkorong csapata, valamint a Magyar Amerikai Futball Szövetség. 

Itthon hatodik éve szervezik a gyűjtőakciót, ahol a Magyar Rákellenes Liga számláját gyarapítják.

Hogy te mit tudsz tenni az ügy érdekében?

1. Ha nő vagy, a minimum az, hogy elmész szűrésre. Ahol tudod hirdeted ennek jelentőségét. Hiszen a betegség nem válogat fiatal és idős közt, ezért fontos, hogy időben észleljük, ha baj van. 

2. Minden nőneműt a környezetedben ráveszel, hogy menjen el szűrésre! 

"Hívunk jöjj, mert késve késő."

3. Ha sportolsz, mindegy , hogy nő vagy vagy férfi, igenis megmutatod, hogy számodra ez fontos ügy. Ezért bármit viselhetsz októberben, a lényeg, hogy rózsaszín legyen.

4. Amennyiben lehetőséged van arra, akkor támogasd a Magyar Rákellenes Ligát.

Az alábbi számlaszámra küldheted adományod összegét:

Raiffeisen Bank

12001008-00102329-00100000

A megjegyzésben feltétlenül szerepeljen: “NFL” vagy “Pink Month”.

Ne vedd félvállról a dolgot, ne röhögd ki azokat, akiknek fontos ez az ügy. Kicsit nézz magadba és tanulj tőlük. Milyen nagyszerű dolog ez, hogy férfiak, így harcolnak egy gyakorlatilag csak nőket érintő ügyért. 

A segítségnyújtás nem szégyen, sőt! 

Nagykörű az az alföldi település, ahová magyarként életedben legalább egyszer el kell menned. Tavaly voltam először, szerelmes lettem első találkozásra. Ilyenkor ősszel pedig elvarázsolnak a színek, a vásári forgatag és a helyi kedves emberek. Szombaton lesz a Nagy Befőzés Napja, ahová miután elolvasod ezt az ajánlót, te is el akarsz majd jönni:

1. Gyerekkort idéző ízvilág

Mindannyian emlékszünk még nagyanyáink házi lekvárjára, a szüretre, a must ízére. Itt mindent megkóstolhatsz, aztán, ha ízlik megfizethető áron megveheted. Imádom a házias szörpöket, ilyenkor raktározok én is jó előre a hideg téli napokra. Sőt, sok-sok érdekesség is vár majd rád. Tavaly például karamellás almavajat vettem, szűretlen almaecetet és levendulás kecskesajtot. Ez a hely az ínyencek Mekkája.

2. Tiszai sétahajókázás és falunéző kis vonat

Ha gyerkőccel mész, mindenképp próbáld ki a falunéző kis vonatot, pár száz forintért körbevisz a településen. Még idegenvezetést is kapsz cserébe, megmutatják a helyi látványosságokat is. A gyerekek odáig meg vissza lesznek érte. A sétahajókázás pedig nemcsak az apró népnek élmény. Nincs is szebb ősszel, mint a minden színben játszó Tisza part. 

3. Falusi kincsek

Tavaly több olyan árust is felfedeztem, akiknél a legszívesebben mindent megvettem volna. Például a Piel&Pelle márka alkotóitól (anya és lánya), akik egyedi ajándéktárgyakat készítenek. (http://pielandpelle.com) Ezekre az ajándéktárgyakra egy 16 éves leányzó készíti a rajzokat. Őket mindenképp keressétek, ha jöttök a rendezvényre. Emellett házi szappanakot, kenceficéket készítők is fognak árulni,olyat amit nem tudsz bárhol megvenni.

4. Egész napos hagyományőrző programok 

 Reggeltől estig biztosított a szórakozás kicsiknek és nagyoknak. Főzőverseny, tökárverés gyerekeknek. Mennyei ízek a különleges hangulatú udvarokban. Néptánccsoportok, népi zenekarok színesítik a programot. Nincs olyan korosztály, aki ne találna kedvére való programot a nap folyamán. Itt mindenkire gondoltak a programszervezésekor.

Ugye, hogy kedvet kaptál? Ne feledd: október 8. szombat, A Nagy Befőzés Napja Nagykörűben. Mi biztosan ott leszünk!