Először is szögezzük le, ahogy változunk mi magunk is, úgy változnak a körülöttünk lévő emberek is, olykor cserélődnek. Van, hogy lemorzsolódnak, de mindez okkal történik. Ha visszagondolok akárcsak 5 évvel korábbra, óriási baráti kör, hatalmas bulik és totális személytelenség. Hiszen a nagy baráti körben is meg volt mindenkinek a saját klikkje, a saját szerepe olykor pedig érdeke. 

Sajnos ez egy olyan világ, ahol, ha valaki olyan beállítottságú az érdekei számára mindenek felett vannak. Mára eljutottam addig, hogy semmilyen nagy társasághoz nem akarok tartozni és nem is akarok bárkit beengedni az életembe.Egyszerűen nincs haver-felvétel. 

Nincs sok barátom, viszont mellettük tűzön-vízen átmegyek és ők is értem. Nem vagyunk ugyanolyanok, teljesen mások vagyunk mind. Viszont közös az értékrendünk, tiszteljük egymást és a barátságunkat. Nem tudunk sülve-főve együtt lenni, de valószínűleg ez teljesen érthető, hiszen mindenki éli közben a saját hétköznapjait.

Talán a legfontosabb, hogy önmagadat ismerd, ha tudod, hogy mire vágysz, mit vársz el a barátaidtól, akkor legyél annyira felnőtt, hogy mondd ki. A legjárhatóbb út az, ha problémánk van, hogy megoldást keresünk rá. Gondold végig hányszor volt már olyan az életedben, hogy egy apró félreértés miatt akár hónapokig vagy évekig likvidáltál számodra fontos embereket az életedből? Én többször is beleestem ebbe a hibába.

Azok, akiket barátainknak hívunk nagy mértékben meghatározzák az életünket és természetesen mi is az övékét.Értékeljük őket, amikor tudunk szánjunk rájuk időt és ápoljuk a kapcsolatot, mert csak akkor tudjuk meg, hogy mit jelentett igazán számunkra, amikor már véget ér. Amikor hiányozni kezdenek olyan dolgok, amik egykor teljesen magától értetődőek voltak, egy telefon, egy üzenet, egy csajos randi, egy ölelés, egy szó.

Hogy miért nincs haver-felvétel? Egyszerű az ok, nincs szükségem olyan emberekre, akikkel nem egy az irány. Olyanokra meg pláne nincs, akik lehúznak, a neked úgy se sikerülne semmi energiavámpírokra gondolok. Ha nem hisz bennem, akkor miért akarna bárki is az életem része lenni? Ugye milyen abszurd! 

Szerencsés vagyok, mert, akik körülvesznek elfogadnak így, ahogy vagyok. Néha kicsit feje tetejére állítom a saját világom, ők ebben is támogatnak, mert hisznek bennem.

Most egy picit gondolkodj el, hány olyan kört futsz barátoknak nevezett emberek után, akik figyelemre sem méltatnak, vagy meghallgatnak ugyan, de a fejükre van írva az unalom, vagy ami még ennél is rosszabb a közöny. Az ilyen kapcsolataidat minél előbb száműznöd kellene az életedből. Hidd el végre, hogy a kevesebb ez esetben sokkal több!

Szeretettel ölellek, 

Ancsi

Alázat, ez pontosan az az erény, ami a leginkább megmutatja milyenek is vagyunk valójában. Sokáig negatív jelzőként élt ez bennem, úgy képzeltem el, hogy csak megalázkodni, megalázva lenni lehetséges és onnan már egyenesen arányos, hogy a veszteség engem ér, én maradok alul. 

Aztán ez az érzés átformálódott bennem, ma már negatív értelemben ki is töröltem a szótáramból. A sportolóktól rengeteget tanulhatunk alázatról. Pont a múlt héten vonult vissza Kobe Bryant, a Laker's játékosa, aki 20 évet játszott egy csapatnál. NBA pályafutását 96-bán kezdte, akkor még csereként, majd az egyik meccsen, amikor lehetőséget kapott játszani (ez már a rájátszásban volt) dobott négy homályt. Újoncként. Valahogy mindenki azt hitte, hogy ez a srác ufó, nem volt túl nagy csapatjátékos, voltak fura dolgai, nem akart beilleszkedni, de olyan eredményeket produkált, amitől messzemenően kiemelkedett a többiektől.

Mitől lett ilyen sikeres? Talán attól, hogy az összes létező energiáját bele fektette a munkába. Csinált olyat az egyik olimpia alkalmával, hogy hajnal 3-kor felköltötte az edzőt, hogy menjenek le dobálni, mert most neki erre van szüksége. Az edző pár óra után otthagyta és visszament aludni. Amikor felkelt és lement, hogy megnézze Kobe-t, hogy jobban van-e már, Bryant akkor hagyta abba a dobálást.

Ez az ember egy élő legenda, 20 évet töltött ugyanannál a csapatnál, ötször volt bajnok, egyszer MVP. Egy meccsén 81 pontot szerzett, ami a világtörténelem második legjobb eredménye. Az első 1962-ből való és Wilt Chamberlain nevéhez kötődik a 100 szerzett pont. Kobe a búcsú meccsén magához méltóan játszott, 60 pontot dobott.

Mitől olyan egyedi? Valószínűleg attól, hogy teljesen máshogy közelítette meg a dolgokat. Például magasról tett a sajtóra, ami nem javított az ő játékán vagy személyiségén az rohadtul nem érdekelte. Egyszerűen elengedte ezeket a füle mellett.

Kobe leghírhedtebb mondata ez volt:

"Ki hinne benned, ha te sem hiszel magadban?"

Imádom az ilyen hozzáállást, hiszen tele van lendülettel, alázattal és erővel. Hogy miért írok erről, rengeteg olyan példa van a szemünk előtt, akiktől napi szinten tanulhatunk el valami jót, valami pozitív dolgot. 

Ebből a kis Kobe leckéből tanuljuk meg, hogy ne ragaszkodjunk olyan dolgokhoz, ami nem jó nekünk. Ami nem előre visz, hanem hátráltat vagy csak alapjáraton lehúz. Elengedni a negatív berögződéseket nem önzőség, sőt. Az első lépés, hogy végre elkezdj hinni magadban. Ami elmúlt, az már a múlt, nem véletlen a múlt idő. 

A másik fontos része, hogy bármi amit éppen csinálsz, legyen az munka, párkapcsolat, gyereknevelés, azt csináld szívből. Hiszen ha szíved, lelked benne van, akkor már az örökre a tied marad és te 100%-ig biztos lehetsz benne, hogy beleadtál mindent, amit akartál.

Szeretettel ölellek,

Ancsi

Megnémultam. Hetekre, sőt hosszú hónapokra. Bizony, én akinek alapjáraton megállás nélkül jár a szája. Foghatnám a télre, a szürkeségre vagy bármire, ez teljesen felesleges.

Érezted már azt, hogy ahol épp tartasz annál mélyebb már nincs? Hogy annyira szarul érzed magad, hogy nincs kedved senkihez és semmihez? Hogy legszívesebben amíg helyre nem teszed magad, ki sem mozdulnál? Hogy minden teendődet rutinból csinálsz, de fejben rohadtul nem vagy ott? Hogy mindenre van egy jó kifogásod?

Ha igen, tudod miről beszélek. Ha nem akkor figyelj és tanulj más hibáiból. Hogy mi váltotta ki elsősorban ezt a negatív hangulatot, azt nem igazán tudtam. Nem is érdekelt, mert amikor picit is jobban voltam, akkor egy apró gondolatmenet a másodperc tört része alatt visszahúzott a sötét oldalra. Ahol csak egyre mélyebbre ásod magad, amikor pedig már nyakig ér a kaki, amit magadnak gyártasz, majdnem bele is fulladsz, akkor egy kicsit látod kívülről önmagad. És talán akkor bekattan valami, talán elborzaszt a saját látványod és végre ki akarsz mászni a gödörből, nem sajnálni akarod magad tovább, nem elégedetlenkedni, hanem megoldani azt, hogy újra a régi legyél.

Túlpörögtem magam, ez nem volt kérdés. Nem éreztem magam sehogy jól, amíg meg nem fejtettem azt, hogy miért nem megy az, ami máskor egyébként mindig gyógyító hatással volt rám. Egy mondatot nem voltam képes írni, egyszerűen nem lett volna hiteles. Ahhoz, hogy a jót értékelni tudjuk, a rosszat is meg kell élni. Nekem ez nagyon megy, roppantul tudom magam sajnálni. De hiányzott az az énem, aki csak a pozitív gondolkodást hirdeti, az, akinek mindenkihez van egy jó szava és a leginkàbb a mosolyom hiányzott reggelente a tükörből.

Hogy miért írom ezt le? Azért, hogy okulj belőlem. Hogy tudd, hogy bárki képes kirúgni a saját lába alól a talajt, de kevesen képesek felállni. Az élet baromi rövid ahhoz, hogy ne örülj mindennek, amit ad. Hiszem minden nap, minden pillanat ajándék. Nincs idő, hetekre, hónapokra megnémulni. Tartozol magadnak annyival, hogy a jobbik formád hozd ki magadból minden egyes szituációban.

Ha te is épp gödörben vagy, rázd meg magad. Szedd össze azokat a dolgokat amiért igen is hálás vagy, örülj a legapróbb dolgoknak, például annak, hogy épp süt a nap. Ne engedd meg magadnak azt a luxust, hogy a napjaid sehogy teljenek. Annál, nincs rosszabb, amikor csak úgy vagy a semmibe.

A boldogságodért 100%-ban te vagy a felelős, te tehetsz érte, hogy minden nap jobb és egyre jobb legyen.

Hajrá!

Szeretettel ölellek,

Ancsi

(Fotók innen: Pinterest) 

Tegye fel a kezét aki jóban van önmagával. Komolyan, nem viccelek. Menj a tükörhöz, nézz bele és kezdj el szépen barátkozni azzal, aki visszanéz rád. A hétköznapok sodornak azt veszed csak észre, hogy mindjárt hétfő lesz újra. Felkelsz reggel, rohansz munkába, onnan haza, talán egy gyors vacsit összedobsz, dolgozol még otthonról és a napodnak vége. Aztán minden kezdődik elölről a következő reggelen...

A világ kényszerít bele ebbe a robotüzemmódba, ahol a neved gyakorlatilag senki vagy egy a sok közül, a mindennél is többet vállalsz, csak, hogy a biztos meg legyen. Komfortlények lettünk, akik nem mernek kilépni a saját zónájukból, mert mi lesz a világgal, ha nem sikerül. Talán összedől? Á dehogy. 

Hál' istennek, vagyunk elegen akik nem akarnak beleszürkülni a hétköznapokba ès már unják, hogy csak sodródnak az árral. Az nem élet, csak túlélés. Ha van benned bármilyen késztetés, hogy mást (is) csinálj a megszokott rutinodnál, akkor emeld fel a popód és kezd el. Mire vársz? Holnap sem lesz más! Mindig arra van időd, amire szánsz. Tök mindegy milyen rengeteget dolgozol, hány gyereked van, mekkora otthont kell a ház asszonyaként rendben tartanod, időd van. Gondold végig korábbról, ha elhatároztad magad, hogy ezt vagy azt meg csinálod, úgy is addig mész, amíg el nem éred. Hiszen a csalódás nem opció. Ha nem megy elsőre, akkor kicsit gondold át miért nem ment. Aztán fuss neki addig, amíg végig nem csinálod azt, amit kigondoltál. És legyen szó bármiről, meg tudod csinálni, egyetlen dolog kell hozzá, el kell hinned, hogy képes vagy rá! 

Szerinted te képes vagy rá? Mindenkinek vannak céljai, álmai. Mi választ el attól, hogy elérd azt, amit szeretnél? A gondolkodásod. Hiszen, ha úgy állsz hozzá, hogy neked az úgy se menne, erre te nem lennél képes, milyen szerencsés az, aki célba ért, akkor vegyél egy hideg zuhanyt és próbáld meg végig nézni a bármiben is sikeres embereket, hogy ők mitől jók! A hozzáállásukban mindenképp mások. 

Mindenkiben benne van a lehetőség, elkezdeni nem egyszerű. Sosem késő azzá válnod, aki lehetnél. Mindegy hány éves vagy, mindegy milyenek a körülményeid, hiszen addig, amíg a gondolkodásod nem változik, addig a körülményeid sem fognak. 

Az első lépés legyen az, hogy szembe nézel magaddal. Ne a hibát keresd, ne a tökéletes éned. Vannak nagyon jó tulajdonságaid és kevésbé jók.. A kevésbé jókon dolgozz. 

Változtatni pedig csak egyedül te magad tudsz. Hidd el, sokkal több vagy, mint gondolnád.

Kívánom, hogy sikerüljön!

Egy kapcsolat baromi kemény meló. Még fontosabb, mint a civil hivatásod. Ugyanis ez az alapja mindennek. Szó szerint, hiszen, ha egy kapcsolat alapja nem sziklaszilárd akkor az már rég rossz. A jövőben pedig úgy is kibukik valahol. 

Nem okoskodni szeretnék, az elmúlt évek tapasztalataiból merítenék néhány példát, amelyek segítették, formálták az életünket és még erősebbé tették a kapcsolatunkat.

1. Hála 

Minden nap adj hálát, hogy van egy társad. Biztosan neked is vannak nehéz napjaid, ahogy nekem is. Ő még akkor is elvisel, amikor magadat is nehezen tudod. Minden együtt töltött perc ajándék. A háládat nyugodtan kinyilváníthatod felé, mondd el neki, hogy milyen hálás vagy érte. Hidd el, értékelni fogja.

2. Támogatás

Bármit is talál ki, támogasd! Ha van egy hobbija, amit te utálsz, akkor is. Fogadd el, hogy ő azt szereti. Hiszen neked is vannak lehetetlen ötleteid, amiben ő széles vállal mögötted áll. Ez is oda-vissza működik.

3. Bizalom

Ha ez nincs, akkor mondj fel! Bár a listán harmadik pont, de ez is nagyon fontos elem. A bizalmatlanság olyan, mint a méreg. Csak kárt okoz. Nem véletlenül van veled, nem is jobb híján, azért vagy te a párja, mert minden bizonnyal téged szeret.

4. Megbocsátás

Vitatkozni ér. Sőt, olykor szükségszerű. Viszont megbocsátani kötelező. Nem egy megcsalásra értem ezt, mindenki maga tudja, hogy mit képes megbocsátani, illetve, azt is, hogy a kapcsolata mit bír el. A hirtelen odavetett megbántásokra értem. Ahogy az jött, úgy szépen engedjük is el.

5. Figyelem

Figyeljetek mindig egymásra. Ne csak, akkor ha már baj van és romlik a helyzet. Néha elég, ha csak meghallgatod és megértően bólogatsz. Fontos mindkettőtöknek, hogy a másik odafigyeljen rá. Hány olyan beszélgetésetek van, hogy 'hé figyelsz te rám? Egy se legyen, ha figyelsz, figyelj rendesen!

6. A szavak ereje

Varázsszavak: sajnálom, bocsáss meg, köszönöm és a szeretlek.

Már Kowalsky-ék is megmondták a tutit. Ezeknek a szavaknak varázserejük van. Ne légy rest bocsánatot kérni, ha hibázol. Ha kapsz valamit azt, köszönd meg szívből. És ha szeretsz valakit, akkor tudasd vele minden egyes nap.

7. Tisztelet

Tiszteld a másikat! Ne tegyél olyat, amit ha veled is tennének fájna neked. Kicsit úgy is működik ez, amit adsz, azt kapsz. Ha tiszteled a párod, bizony ő is tisztelni fog téged. Tiszteletben tartja a döntéseidet és nem kérdőjelez meg semmiben.

8. Meglepetés

Az teljesen mindegy, hogy milyen régóta vagytok együtt, a meglepetés mindig feldobja a dolgokat. A hétköznapokon egy váratlan szál rózsa, teljesen bearanyozza a napodat. Akármennyire szeretünk kapni, azért adni is jó. A nők is előrukkolhatnak olykor meglepetésekkel. 

9. Megújulás

Ne hagyd, hogy a hétköznapok rutinjává váljon a kapcsolat. A megszokás nem opció. Ha mégis megszokássá válna a dolog, akkor mielőbb tegyetek ellene és rázzátok fel magatokat, egymást. Olyan nincs, hogy csak az egyik hibázik, kettőn áll a vásár. Ez a ti projektetek!

10.Tanulj a múlt hibáiból!

Egy kapcsolatban ugyanazt a hibát nem szabad elkövetni többször. Hiszen, ha egyszer megbocsátottatok a másiknak, minden bizonnyal legközelebb is meg fogtok. De, ha egyszer megbocsátasz és túl tudtok lépni az akadályon, azt a jövőben soha többé nem ér emlegetni.

+1: Minőségi idő

Iktassátok be a rohanó tempóba az együtt töltött időt. Nem kell mindig randizni menni, az se árt azért. Néha egy kettesben töltött otthoni este is többet ér mindennél. Nevessetek együtt, egymásom, magatokon. Dolgozzatok azért, hogy működjön, hiszen csak úgy magától nem fog.

Ez a mi receptünk, a lista pedig évről évre folyamatosan bővül. 

Van az amikor, valami olyasmit adtál ki magadból, hogy nem űrt hagy maga után, hanem egy óriási krátert. Ez történt, amikor megírtam a búcsú levelet a Nagyapámnak. Fogtam mindenre, azt, hogy miért nincs új bejegyzés, nincs időm, rengeteg a munkám, folyton rohanok, stb. Igazából ez az oka, emésztenem kellett és elengedni a múltat. 

Már december közepén elhatároztam, hogy ez lesz az új téma. Ahhoz, hogy legyen jövőnk, meg kell érteni a múltat. A 2015-ös év számomra igazán jó volt. Hozott magával egész sok mindent, leckéből nem keveset. Viszont bárakárki, aki az életünket rendezi ott fenn, legyen az a Jó Isten vagy bármelyik vallásnak azon megfelelője soha de soha nem ad akkora feladatot, amekkorát ne bírnánk el. 

Nincsenek újévi fogadalmaim, viszont folyton motiválni kell magam, ahhoz, hogy elérjem a tervezett feladatokat/célokat. A motivációs könyveket nem minden esetben tudom emészteni, ennél én sokkal vizuálisabb vagyok. Vannak a témával kapcsolatban nagyon jó blogok, amik újabban az én személyes kedvenceim. 

Itt találod őket:

http://stylemydream.hu/

http://oromterv.blog.hu/

Amikor elkezdtem blogolni, már akkor készítettem magamnak egy motivációs táblát, ami a nappaliban van kitéve. Ne gondolj nagy dologra. Egy parafa tábla, amin képek, idézetek vannak, illetve városok, ahová szerettem volna eljutni. Mivel nagy részét teljesítettem, így megérett egy új tábla készítése.

Hogy miben segít? Ha két bal lábbal ébredsz, amikor még magad is nehéz elviselni nemhogy a világot, akkor jól jön egy pillantás a tábládra és már is tudod, hogy ezt a hozzáállást aztán baromira nem engedheted meg magadnak. 

Néhány napja pedig egy évrendező füzetet találtam az egyik csoportban. Akkor eldöntöttem, hogy amint lesz szabadidőm kitöltöm. Először a tavalyi éved kell értékelned, összegezned. A füzetke másik felében pedig az új éved megtervezned. Célokat, álmokat levésni. Csak és kizárólag magadnak. 

Itt tudod letölteni: 

http://yearcompass.com/

Értékeltem, összegeztem, terveztem, szerveztem és nagyon jól esett. Ez egy jó mankó lehet, ha elakadsz út közben.

Tehát Kedves 2016, én megteszek mindent annak érdekében, hogy mi jóban legyünk.

Hazugság. Tőled búcsúzni sem volt könnyű. 95' nyár végét írtunk és ahogy a nyár elmúlt, valami körülötted is megváltozott. Már nem viccelődtél annyit és a mosolyod is fakult. Hónapról hónapra gyengültél. Nem tudtam pontosan mi a baj, csak azt láttam, hogy a helyzet egyre csak nehezül. Te nem kértél semmit, csak nyugalmat és békét, hogy amíg vagy, addig meghitten velünk lehess. Annak a napnak minden pillanatára emlékszem. Január volt és vasárnap. Rettentően hideg, tudod az a csontig hatoló. Mentünk hozzátok, engem már nem engedtek be hozzád. Anya és Mama az orvossal diskurált. Szükség van-e még morfiumtapaszra, eddig hallottam, majd halk léptekkel beosontam hozzád. A kályhában égett a tűz, de az ablak is nyitva volt, mert már a fájdalomtól semmit nem tudtál elviselni, se a meleget, se a hideget. Amikor megláttalak hirtelen megijedtem, hiszen alig voltál 35 kiló. De azonnal megöleltelek, elmondtam, hogy mennyire szeretlek és hogy minden rendben lesz. Sírtam, te pedig erősen megszorítottad a kezem. Ekkor lépett be Anya. Nem volt ideges, csak közölte, hogy köszönjek el, mert mennünk kell haza. Másnap éreztem, hogy baj van. A suliból sétáltam haza, a vasút környékén találkoztam a szomszéd Zsuzsival. Ő mondta, hogy siessek, mert sok autó áll a házatok előtt és biztos, hogy baj van. A bolttól szaladtam, a sarkotokon hirtelen megálltam. Kifordult előttem a halottas kocsi. Tudtam mi ez, hisz korábban láttam már ilyet. Krokodil könnyekkel sprinteltem a házatokig, nem törődtem senkivel, a szobádig rohantam. És te már nem voltál ott. Elmentél.

Most még sem fájdalmamban írok, hálás vagyok. Jól hallod, hálás vagyok a Jó Istennek, a sorsnak vagy bár akárkinek, aki lehetővé tette, hogy te lehettél a nagyapám. Annyi mindent tanultam tőled. Neked sosem okozott gondot játszani vagy beszélgetni velem. Emlékszel, amikor a fiúk osztálykirándulásra mentek Anyával Egerbe, én meg beteg lettem. Hánytam, diétára kárhoztattak. Háztartási keksz és tea. Csokira ácsingóztam és te elmentél nekem kimérős bon-bonért. Becsempészted a Mama elől. Máig nem értem, de mire Anyáék hazaértek meggyógyultam. Annyiszor gondolkodtam, mi lett volna, ha...

Ha erősebb vagy, mint a rák? Ha kaptam volna még öt évet belőled? Vajon milyen lenne az élet veled és tetszene neked az én életem? Annyira kevés volt amit veled lehettem. Még nyolc sem voltam, te már itt hagytál. És abban a nyolc évben mennyi mindent adtál. Megtanultam tőled, hogyan kell feltétel nélkül szeretni. Őszintének és egyenesnek lenni, azóta is te vagy az én példaképem. Valamelyik nap ez akadt a kezembe:

"Utolsó leheletemmel is köszönöm a sorsnak, hogy ember voltam, és az értelem szikrája világított az én homályos lelkemben is. Láttam a földet, az eget, az évszakokat. Megismertem a szerelmet,a valóság töredékeit, a vágyakat és a csalódásokat. A földön éltem és lassan felderültem. Egy napon meghalok: s ez milyen csodálatosan rendjén való és egyszerű! Történhetett velem más, jobb, nagyszerűbb? Nem történhetett. Megéltem a legtöbbet és legnagyszerűbbet, az emberi sorsot. Más és jobb nem is történhetett velem."

Hát te is ilyen voltál nekem, mint Márai szavai. Nagyszerű. Látod most majd húsz év után, itt ülök és sírok. Sírok, mert most is hiányzol. Úgy megölelnének, és ha ezt tehetném, tudnám, hogy minden rendben lesz. 

Tatuskám, nincsenek rá szavak, hogy mennyire szeretlek.